Nikola Tesla

Nikola Tesla egyike volt azoknak a feltalálóknak, akik a legnagyobb hatást gyakorolták korunkra. Neki köszönhetjük többek között a ma használatos (többfázisú) elektromos rendszert, a rádióhullámok alkalmazását, a váltóáramú motort és a távirányítást.

Rendkívüli eredményességét azzal magyarázta, hogy sikerült megvalósítania azt a tudóseszményt, amely szerinte a jövő generáció „új típusú” feltalálója lehet. Ennek az eszménynek kulcsfontosságú eleme a ''képzelet'' ereje: Tesla képzeletében alkotta meg és próbálta ki találmányait. Papírra már csak a hibátlanul működő változatot vetette.

Évek kellettek ahhoz, hogy ráébredjen: feltalálónak született. Ezután évtizedekig kitartóan alakította saját lelkét, hogy valóban azzá is váljon.

Gyermek- és ifjúkora

1856 július 9-én az Osztrák-Magyar Monarchia területén, Horvátországban, egy Smiljan nevű falucskában született szerb családban. A legenda szerint pontban éjfélkor, villámcsapások közepette látta meg a napvilágot.

A gyerekek képzelőereje általában jobb, mint a felnőtteké, a kis Nikoláé pedig különösen erős volt. Sokszor meg sem tudta különböztetni, hogy amit lát, az létezik-e a fizikai valóságban is, vagy csak az elméjében. Ez zavarodottságot és szenvedést okozott neki, és arra kényszerítette, hogy azzal is foglalkozzon, ami a lelkében történik.

Úgy próbált úrrá lenni a képzeletén, hogy erősen koncentrált egy-egy tárgyra, lelki szemei elé vetítve azt. Minél jobban sikerült a gyakorlat, annál inkább csillapodtak az akaratlan „látomások”. Ez a módszer azonban ugyanannál a tárgynál csak egyszer-kétszer vált be, harmadjára már újra záporoztak elméjébe az irányítatlan képek. Emiatt újabb és újabb tárgyakat kellett elképzelnie, majd amikor kifogyott minden általa ismertből, elkezdett egész világot alkotni képzeletében, városokkal és emberekkel. Azt vette észre, hogy várja az egyedüllét pillanatait, hogy kalandozhasson ebben a világban.

Hasonló jelenségről több író is beszámol. Miután képzeletben megalkottak egy világot, előfordult, hogy a szereplők „életre keltek” benne. Az író legjobb műveinek alkotásakor legtöbbször nem is tesz mást, mint csupán leírja, ami történik, amit lát.

A képzelet világában kalandozva Tesla tizenhét éves korában döbbent rá arra, hogy feladata feltalálóvá válni. Nagy örömmel tapasztalta, hogy tud alkotni képzeletében, de korszakalkotó találmányainak kifejlesztéséhez ez a képesség önmagában még kevés volt.

Tanulmányai, olvasmányai

Középiskolai tanulmányait Karlovácban folytatta, a főiskolát Grazban végezte. Legnagyobb hatással Poeschl professzor, az elméleti és kísérleti fizikát oktató tanára volt rá. Ő mutatott be az osztálynak egy motorként és dinamóként is használható egyenáramú szerkezet. Ez egy kommutátornak (áramfordítónak) nevezett alkatrésze miatt folyamatosan szikrázott, ami elgondolkodtatta Teslát: hogyan lehetne olyan konstrukciót kidolgozni, amelyből az áramfordító kihagyható, így a szikrázás megszüntethető. Tanára ezt határozottan lehetetlennek tartotta. Tesla tudta, hogy lehetséges, de még évekig nem találta meg rá a megoldást.

Elméje uralásában kulcsfontosságú szerepet játszottak olvasmányai, ezek közül is Jósika Miklós ''Abafi'' című könyvét emeli ki önéletrajzában. Ennek a műnek a hatására kezdett el rendszeres „lelki gyakorlatokat” végezni.

Önirányítás

Az ember összetett lény, vágyakból és akaraterőből áll. Vágyai, gyorsan változó érzései által uralt része szeret mindenbe belekóstolni, aztán újat keresni, csak az akaraterő képes a nehézségekkel megküzdve hosszú távú célokért (például találmányokért) dolgozni. Tesla egyik akaraterő-fejlesztő gyakorlata az volt, hogy mindent befejez, amit elkezdett. Ez első hallásra egyszerűnek tűnik. Egy alkalommal azonban belekezdett Voltaire összes művének elolvasásába. Amikor szembesült azzal, hogy hány polcnyi könyvről van szó, megbánta, mégis beváltotta elhatározását.

''Amikor valamilyen munkán kezdtem el dolgozni, ez nem valamiféle elhatározásra épült, ahogy azt az emberek általában teszik. Számomra ez szent eskü volt, élet és halál kérdése. Tudtam, hogy inkább meghalok, semmint hogy megengedjem magamnak a tévedést.''

Hasonló viszonyulással volt képes leszokni játékszenvedélyéről, amely miatt a főiskoláról is eltanácsolták. Abbahagyta a játékot, és azt is elérte, hogy ne is vágyjon rá.

Önfejlesztése tehát nemcsak elméjére, nemcsak szakmájára korlátozódott, hanem egész emberi mivoltára, hogy így egyre jobb emberré váljon. Nem érdekelte sem a pénz, sem a hírnév vagy a karrier, de még a tudomány fejlődése sem, csak az, hogy munkája hasznos legyen az emberiségnek. Nem bánta a megélhetés gondjait sem, vállalta a nélkülözést. Egyszer, amikor rákérdeztek anyagi helyzetére, ezt válaszolta: ''„A hónap utolsó 29 napja mindig nagyon nehéz.”''

1881-től Budapesten dolgozott, és olyan munkatempót vett föl, ami nem vette figyelembe teste szükségleteit. Túlérzékennyé vált és idegösszeroppanást kapott. Orvosai nem tudtak segíteni rajta, egyik barátja viszont igen, azt tanácsolta, hogy mozogjon többet. Ekkor alakult át testéhez való viszonyulása.

''A testemre úgy tekintek, mint egy gépre, úgy is irányítom magam. Mindig tisztán tartom, ugyanúgy, ahogy a gépeimet is megolajozom, és nem teszek olyat, ami miatt hiba keletkezhetne benne. Ha a gépet nem a legjobb üzemanyaggal töltjük fel, nem fog tökéletesen működni. Ezért fordítok figyelmet arra, hogy saját gépemet tudományos elvek és a bolygó törvényei alapján szabályozzam, ahol élünk.''

Önismeretének folyamatos fejlesztésével sikerült annyira megismernie és irányítania saját „gépe” működését, hogy napi kevés „karbantartási idő” is elegendő volt jó működésének elősegítéséhez.

''A dolgozó embernek hét-nyolc órát kell aludnia a regenerálódáshoz. Én két órát alszom, viszont amikor alszom, jól alszom, művészien; az alvás művészet, ugyanúgy, mint a mélylégzés. Ez a Kelet egyik rejtélye, amely számomra nem titok.''

Testileg és lelkileg is újult erővel fogott hozzá a korábbi kihívás megvalósításához, a szikrázó egyenáramú motor talányának megfejtéséhez.

Váltóáramú rendszer

A probléma megoldása a forgó mágneses mező volt, amely a váltóáramú motor alapját is adja. A gondolatszikra akkor pattant ki a fejéből, amikor éppen a pesti Városligetben sétálgatott egy barátjával, és a beszélgetés közben kedvenc olvasmányából, Goethe Faustjából egy részletet idézett a Nap Föld körüli járásáról- amelyet, ha lenne szárnyunk, követni tudnánk. Ezt a „forgást” valósítja meg mágneses értelemben a váltóáramú motor, amelyben a tengely „követi” a mágneses mező forgását.

Néhány hónap alatt kidolgozta a ma is használatos többfázisú váltóáramú rendszer minden elemét. Ez a rendszer egyértelműen hatékonyabb volt, mint az akkoriban terjedő egyenáramú rendszer, amely nem volt képes néhány kilométernél messzebbre szállítani az energiát, így egy-egy városban sok tucat, vagy akár sok száz erőműre lett volna szükség.

Ekkoriban az energiaipar legfontosabb szereplője Edison volt. Tesla elsőként hozzá vitte el a találmányát, és az ügy érdekében a cég alkalmazottja is lett, de csak a rosszul működő egyenáramú rendszer javítgatását bízták rá. Miután egyértelművé vált számára, hogy nem nyitottak az általa kínált új rendszerre, egyszerűen felmondott.
Nem sokkal ezután találkozott George Westinghouse-szal, akit lenyűgöztek Tesla találmányai. Kettőjük kapcsolatát azóta is „tökéletes együttműködésként” emlegetik. Westinghouse magára vállalta a találmányok megvalósításának ipari és gazdasági kivitelezését, míg Tesla a technikai és tudományos oldalt. Ezért cserébe fizetést és az eladások után szabadalmi díjat kapott, ami az akkor majdhogynem éhező Teslának nagy megkönnyebbülést jelentett. Ez utóbbi összege a későbbi évek folyamán több millió dollárt ért el, amely kifizetése csődbe vitte volna a céget, így Westinghouse kérésére a tudós eltekintett a kifizetésétől.

Edison, megijedve szövetségük erejétől, lejárató kampányba kezdett. Nyilvános utcai pódiumokon váltóáramot vezetett iskolás gyermekekkel befogatott kóbor állatokba, látványosan szemléltetve, mennyire veszélyes a váltóáram az életre. Azt is sikerült elérnie, hogy az akkoriban bevezetett új halálbüntetési forma, a villamosszék váltóáramot használjon.

Az egyértelmű előnyök miatt azonban a váltóáramú rendszer végül győzött. Segítségével lehetővé vált egy hatalmas feladat megoldása is: a Niagara-vízesés energiájának Buffalo város áramellátására való felhasználása, amire a vízesés és a város közötti 20-30 km-es távolság miatt az egyenáramú rendszer nem lett volna képes. A Tesla-Westinghouse együttműködés viszont sikerrel vette az akadályt, így megvalósult Tesla egyik gyermekkori álma: a Niagara-vízesés energiáját az emberiség szolgálatába állították.

Elektromágneses hullámok

A másik terület, ahol Tesla jelentőset alkotott, az elektromágneses hullámokhoz kapcsolódik - elektromágneses hullám például a rádióhullám, a látható fény, az infravörös, az ultraibolya, a röntgen- és a gamma-sugárzás is.

Ő volt az, aki először használt rádióhullámokat információtovábbításra. Bár a hangtovábbítást a köztudat Marconinak tulajdonítja, valójában Tesla volt az (Marconi évekig az ő asszisztenseként dolgozott), aki ennek minden lényeges alkatrészét feltalálta és szabadalmaztatta. Emiatt az amerikai legfelsőbb bíróság végül Teslát nevezte meg a rádió feltalálójának, igaz, már csak halála után.

Tesla fogott elsőként rádiójeleket a Földön kívülről - ez a mai rádiócsillagászat alapja -, tőle származik a ciklotron (részecskegyorsító) alapgondolata, és ő alkotta meg az első távirányítású eszközt, egy hajómodellt, valamint az elsők között készített röntgenképet is.

Sokszor felrótták neki, hogy nem törődik eléggé találmányai teljes gyakorlati és üzleti megvalósításával, így azokat sok esetben ma másnak tulajdonítják. Egyik alkalommal egy újságíró megkérdezte tőle, hogy nem sajnálja-e, hogy mások ellopják az ötleteit, és hogy sok olyan embernek van szobra, aki Teslánál jóval kevesebbet tett az emberiségért, neki pedig nincsen. A feltaláló válasza az volt, hogy nem azt sajnálja, ha valaki ellopja az ötletét, hanem azt, hogy az illetőnek nincs sajátja. Szobra pedig neki van a legtöbb: csak össze kell számolni, hány villanyoszlop van a világon, az mind neki állít emléket.

Világméretű rendszer

Tesla nagy álma egy világméretű, vezeték nélkül működő kommunikációs és energiatovábbító rendszer létrehozása volt. Ehhez meg kellett ismernie a Föld elektromos tulajdonságait, amelyben számos kísérlet segítette. A kísérleteket Colorado Springsben végezte, 1895 és 1898 között.

A szükséges tudás megszerzése után egy iparmágnás, John Pierpont Morgan támogatásával kezdett hozzá a rendszer megvalósításához, amely öt toronyból állt volna: New York, Amszterdam, Kína, az északi és a déli pólus. Ezek közül a New York-it kezdte el építeni Long Islanden. Ez volt a Wardenclyffe Torony, amely segítségével nemcsak információt és energiát lehetett volna továbbítani, hanem valószínűleg a Föld magas légkörében lévő, a Nap által folyamatosan küldött energiát is használhatóvá lehetett volna tenni, ezzel ingyen energiához juttatva a Föld összes lakóját.

A torony 1903. június 15-én éjszaka feltehetőleg üzemkész állapotba került. Amikor Tesla működésbe hozta, akkor nemcsak ő, de New York lakói is látták, amint színes villámok cikáztak a torony és az ég között, és a város, illetve az Atlanti-óceán egy része fölött fénylett a levegő. Ezután azonban Tesla elhagyta a tornyot, és amennyire tudjuk, soha többé nem tért oda vissza. Végül az amerikai kormány, háborús kémkedéstől tartva, 1917-ben elrendelte a felrobbantását.

Sok találgatás született arról, hogy Tesla miért nem vitte végig főművének megvalósítását, annak ellenére, hogy annyi energiát áldozott rá. A leghitelesebb választ önéletrajzában találjuk: a torony technológiája túlzottan megelőzte korát, és elterjedése nemhogy segítette volna az emberiség fejlődését, sokkal inkább a káosz felé sodorta volna. Emiatt egyszerűen nem adhatta közre.

Tesla az emberiség javára akarta felhasználni tehetségét. Bár feltaláló volt, és neve máig elválaszthatatlanul összefonódik a modern műszaki tudományokkal, nem hitt abban, hogy az emberiség számára elegendő mindössze az anyagi-technikai előrelépés. Azt hangsúlyozta - miként önfejlesztési törekvéseiből is kitűnik -, hogy nem elégedhet meg ezzel az ember, sőt, korunkban az emberiségnek elsősorban nem is a technológiai szinten kellene fejlődnie.

''Ma mindenekelőtt leginkább arra van szükségünk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy az egyének és közösségek is jobban megértsék egymást az egész világon... Csak úgy uralkodhat a béke, ha az természetes következménye a sokoldalú felvilágosításnak és a fajok egyesülésének. Mi még nagyon messze vagyunk ettől a boldog megvalósulástól.

A vallási dogmák a maguk ortodox jelenségében nem fogadhatók el, de minden egyénnek hinnie kell valamilyen felsőbb hatalomban. Legyen mindannyiunknak ideálja, eszméje, hogy célt adjon és emelje lelkünket, tekintet nélkül arra, hogy ez hit, művészet, tudomány vagy bármi más. Egyedül az fontos, hogy szellemi erőként hasson. Az emberiség mint egész boldogulásához elengedhetetlen, hogy ez az általános felfogás váljon uralkodóvá.''

Havasi Ferenc
Részlet az Új Akropolisz 2008. májusi hírleveléből.

Eddigi előadásaim a témában magasfeszültségű bemutatóval:

  • Szeged, Új Akropolisz központja, 2008. január 31.
  • Szeged,Bartók Béla Művelődési Ház, 2008. február 21.
  • Budapest,Új Akropolisz központja, 2008. február 28.
  • Győr, Széchenyi Egyetem VIP terme, 2008. április 3. 18:00
  • Szeged, Fizikus teaház (MaFiHE), 2008. április 23.
  • Szeged, Kutatók éjszakája, 2008. szeptember 26. 21:20
  • Szeged, Eötvös Kollégium (Tisza Lajos krt 103.), 2009. október 6. 21:00
  • Szeged, Kutatók éjszakája, 2011. szeptember 23. 20:00
  • Győr, Széchenyi Egyetem E épület F terem, 2015. április 28. 18:20