Sakk

A sakk tekintélyes, legalább ezerötszáz éves múlttal rendelkezik. Viszonyulhatunk hozzá úgy, mint játékhoz, mint matematikai feladványhoz, vagy mint művészethez. Volt idő, amikor a katonai kiképzésnek is a része volt. Az idők során sokat változott, de napjainkig megőrizte népszerűségét, talán nem véletlenül.

Neve a perzsa sah szóból származik, ami királyt jelent. A király „fizikai” képességeit, harci erejét tekintve majdnem a leggyengébb figura. Az ő ereje más dimenziókban mutatkozik meg. Ő az emberben lakozó lélek megnyilvánulása, szimbóluma. Ha elesik, vége a játszmának, védelme így hát minden áldozatot megér. Ez a szabály a sakk összes változatában közös.

A játék nem más, mint a világos és a sötét harca. 16-16 bábu áll egymással szemben – teljes szimmetriában. A szabályok egyszerűek, a véletlennek nincsen szerepe.

Matematikai szempontból a sakk egy véges, teljes információs, determinisztikus játék, ezért bizonyítottan kell lennie az egyik játékosnak olyan stratégiájának, amivel sosem veszíthet. Ha ezt meglelnénk, a játék sokat veszítene a varázsából: egy gigantikus emlékezetgyakorlattá válhatna. Az óriási kombinációs lehetőségeknek köszönhetően azonban várhatóan jó ideig még szuperszámítógépeinkkel sem leszünk képesek a teljes játékot végigelemezni, így megmaradhat figyelmünk, kreativitásunk és intuíciónk gyakorlóterepének.

A tábla mellé ülve hamar rájövünk, hogy amit egyszer megléptünk, az visszavonhatatlan. Ha nem is látjuk azonnal, később mindenképpen lesz következménye. A keletiek régóta ismerik a karma fogalmát: megvan ugyan a „szabadságunk” ahhoz, hogy helytelenül (a világ törvényeivel ellentétesen) cselekedjünk, ami rövid távon akár nyereséget is jelenthet, ám pár lépéssel később már olyan helyzetben találhatjuk magunkat, melyben a nagyobb veszteség elkerülhetetlen. Az elvesztett figurákért cserébe azonban ott marad a tapasztalat, ami lehet, hogy abban a játszmában már nem sokat segít, de a következőben mindenképp felhasználhatjuk.

Hogy mire taníthat a sakk? Figyelemre, kombinációs készségre, előrelátásra. Ezek olyan képességek, erények, amelyek a hétköznapi életben is igen hasznosak. Nemcsak a táblán, az életben is vannak csapdák. És ha megtanulunk legalább egy lépéssel előre gondolkodni, nagy részüket talán könnyebben elkerülhetjük, mintsem gondolnánk.

 

Havasi Ferenc
Részlet az Új Akropolisz hírleveléből.